Olyan hideg a víz, hogy sírnom kell

feltűnési viszketegség

dontduckwithme

a nyakam és a kezed nem mindig jó páros. Csak néha

 

 

 

 

 

te fattyú

 

amúgy csináltam egy fasza képet, csak nem engedi feltölteni. Nekem nyolc

közérdektelen

kedves híveim!

 

 

 

elálmosodtam egy fél üveg bor után, úgyhogy bevettem 4 darabot a reggeli gyógyszeremből, az fel szokott dobni.

 

 

 

úgy érzem, most kifutok a világból. Vérzik az arcom.

puszilok mindenkit.

meggondolatlan

fázom.hideg van. Este van. Egyedül vagyok. Fáj. Elsorvad. Bazdmeg. Hiányzik. Fáj. Jobban. Könnyek. Nulla-tizennégy. Szomorúság. Csalódás. Össze-vissza. Gyötör. Kisfiam. Kislányom. Olyan bájos, mint én voltam. Soha. Talán. Talán mégis egyszer. Vizsgálat. Félek. Fáj mindenem. Mama!!!

segíts. Egyedül rossz. Nincs kiben elbújni. Nincs kihez elbújni. Nincs megértés. Mindig átvernek. Mindig kibasznak velem. Önsajnálat. Újabb könnyek. Halk ordítás. Délutáni hangos ordítás. Jajnekem.

Logan. Joe. Vágy. Milyen lehet. Megöllek. Megölelnélek. Hozzámért. Miután olvastam. Nem tudom kiverni a fejemből. Rossz. Tilos. Nyugi,semmi baj. Nem is lesz. Kisbaba, feleség. Fenség. Fenséges. Logan. Bűntudat. Nem is tettem semmit. Csoki. Szándék. Üzenet. Titok. Szemek. Kedvesség. Figyelem. Joe. Bunkó. Seggarc. Ne gyere a napokban. Utállak. Tönkre teszel. Nulla-huszonhárom.

Forog. Pedig nem ittam. Bárcsak. Józan. Remegek. Alko hol? Oó.

Fáj. Gyógyszer. Gyógyszerek. Nincs együttérzés. Vita. Hiszti. Kriszti. Faszom.

nekem ez nem elég

Mitől nő egy nő?
Anatómiailag mindenki tudja (remélhetőleg)
De van egy másik megközelítési mód is.
Amilyen szerepet betölt a mindennapi életben.
A férjének a felesége, a gyermekeinek anyja, a háztartás vezetője.
Gyerekek. És, ha valakinek nincs gyermeke (bármilyen okból kifolyólag), az kevesebb?
Milyen jogon várjuk el egy nőtől, hogy mindenképp gyermeket szüljön? Hahaha!!! Azért...ha egyszer úgy döntenénk, mi nők , hogy feladjuk az anyaszerepet, és dolgozunk helyette, vagy csak élvezzük az életet, és a bomba testünket? Kihalnának az emberek szépen lassan.
Emellett nem sok szebb dolog van annál, mint  amikor megteremtjük a saját kis családunkat, létrehozzuk apró önmagunkat. Még a szülőket is közelebb hoz(hatja)za egymáshoz.
Egy hónappal ezelőtt mi is eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha...
Rettenetesen féltem. Mi még nem vagyunk erre felkészülve. Én nem, ezt biztosan tudom. Terveim vannak még. Például kitaláltam, hogy jövő évben egyetemre is beadom a jelentkezésemet.
Na, de visszatérve.. Mint kiderült, a riadalmamat nem egy kisbaba okozta. További vizsgálatok után az is ki fog derülni, hogy okozhatja-e valaha.
Sok apró szar dolog tönkreteheti egy ember egész napját. Vagy(!) Sok apró szar dolog tönkreteheti az ember álmait. Sosem vártam az élettől sokat. Kiskoromban persze én is milliomos akartam lenni, meg rocksztár, énekes, modell, szépségkirály. Mostanra leegyszerűsödött a kivánságlistám. Nem akarok sok pénzt sem, csak amennyiből kényelmesen megélhetünk 4-en vagy 5-en. Bizony! Férjet szeretnék, és kettő, vagy akár három gyermeket. Látod? Mostanra sokkal reálisabban látok. Azt is tudom, hogy a fenntartható, kényelmes életért sokat kell dolgozni. Nincs szükségem márkás cuccokra, jacuzzira.
Viszont szeretnék idegesítő, nyivákoló csemetéket. Én nem elégszem meg a macskákkal!!
Ezért olyan igazságtalan az élet. Haszonleső picsa, akinek "hupsz, becsúszott", mellette a kórházi ágyon pedig egy asszony, aki a harmadik magzatát veszítette el, akit már nagyon várt.

Nem akarok szuperhős, bankár, menedzser, igazgató lenni. Nem várok el sokat. Nem élek pazarló életet, vigyázok az egészségemre, próbálok fitt maradni, nem dohányzom, alkoholt is kéthavonta fogyasztok. Tudok szeretni, néha kedves is tudok lenni. Múltkor átsegítettem egy nénit az úton. Egy másiktól drága virágot vettem az utcán, amire semmi szükségem nem volt. Nincs nálam rosszabb ember, akivel ki lehet baszni?

Napi poén. Vizsgálat előtt megkérdeztem otthon, mi lenne, ha nem lehetne kisbabám? Aztán sírdogáltam kicsit. Kicsit a fizikai, kicsit a lelki fájdalom miatt. Le lettem hülyézve. Velem ilyen nem történhet meg.

Megnyugodtam. Legközelebb már csak a rendelőben akartam sírni. De büszke létemre hazahoztam a könnyeimet. Azóta viszont a munkahelyemen, az utcán, a buszon is rámtör, és már nem vagyok olyan büszke .
Még semmi sem biztos!! Majd hónapok múlva, kezelések után. De ezt is megéreztem. Doktor nélkül is tudtam. Sajnálom.

megint érzem az illatod.

te már hozzám tartozol.

szeretem, ha fáj

De miért? és másik miért szeretik szintén, ha fáj?
Akár fizikailag, akár lelkileg. Most epiláltam le a lábaimat, esküszöm fájt. De jó volt. Miért?

 

Ha megvan szinte mindenünk, miért dobjuk el csak úgy? Ha csak egy kis javításra lenne szükség, miért dobunk el azonnal mindent?
Az nem igaz, hogy akkor nem gondoltam át rendesen. Mert de, megtettem.
De volt, amit akkor nem tudtam annyira értékelni, mint most. A negatív dolgokat helyeztem előtérbe.
Félre ne érts, kérlek. Én ezt lezártam. Eldöntöttem. Csak annyira hiányoznak most dolgok. Ami valakinél természetes volt. Egy olyan beszélgetés, ahol beszélgető felek vannak, és nem csak egy beszélő, meg egy hallgató. Egy olyan ölelés, amiben érzed, hogy biztonságban van a tested, és a lelked (!!!!!!) is. Gyengédség, odaadás.

 

Vannak azok a dolgok, amik valakinek természetesek, és vannak azok, amikért nagyon sokat kell küzdenünk. Ez mindenkinek más. Mindenkinek más a természetes.
Én is kértem valamit, és Ő is kért valamit. Próbáltam teljesíteni, hajtottam, tepertem, sírtam, őrjöngtem. És sikerült elérni. Olyan kalitkába zárt be, amibe ugyan be lehet látni, de én nem láthatok ki.
Kik vannak most körülöttem? Kik viselik el ezt a visszataszítóvá vált természetemet?

"Nem adok puszit, mert beteg vagyok" "Nem ölellek meg. Ne haragudj, ez nem a te hibád, így születtem. Nem szeretem az ilyen kontaktokat" .
Egyfolytában hazudok. Nem lehet megbízni a szavamban.
Két embernek nem hazudtam az este folyamán.
Magamra vállalom inkább, az én hibám, én utáltam meg. Pedig ez nem igaz. Ez is hazugság. Sem beteg nem vagyok, se nem utálom az öleléseket. De inkább engem utáljanak meg.. Inkább én legyek fura, akihez nem lehet hozzáérni.. Inkább, mint egy átsírt szülinap. Egy alig pár óra alvás után pedig úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Teljesen rendben vagyok, minden okéé!!!!!
Két puszin múlott az este sikere. De ha visszaforgathatnám az időt, akkor sem döntenék máshogy.

De mit basztam el annyira, hogy ezt érdemlem?
És miért hiszem el azt, hogy ezt érdemlem? Miért félek attól, hogy egyedül fogok maradni? Annyit gondolkodtam ezen... És ..igen. Rettegek attól, hogy egyedül maradok. És még én sem tudom, hogy miért. De rettegek.

world in fire

A legtöbb férfi férfinak tartja magát. De nem tudnák megmondani, miért. Férfiként, lelki társként tekint magára, de érzelmileg halottak. Nem arra az érzelmességre gondolok, aki 2 hónap után gyereket tervez, vagy rózsát vesz.
Én csak beszélgetésre vágyom, és pár meghitt pillanatra. Beszélgetésre, ahol tabuk nélkül mondhatok el bármit, és meghallgatom őt.
Pillanatokra, amikor csak egymással vagyunk, mert senki sem siet sehova. Biztosan akarom érezni, hogy nem elnyomni akarnak, és nem is kell ez ellen harcolnom, ahol biztonságban vagyok. Ahol nem presztízs kérdése, hogy kinek van igaza. Itt a lényeg.
Mikor "férfiak" beszélnek az autókról, a pénzről, mindenütt a biznisz így, a biznisz úgy, "leütöm a faszit, mert rosszul nézett rám", "az összes pina engem akar", "úúú szívás, baszás, mekkora hétvége volt", "hatalmas sztorik, elittam 300 ezret", "nekem akart táncolni, de csak kihasználtam".
Aztán belenézek a szemébe, és nincs ott senki.
A férfiak szeretik eljátszani, hogy férfiak. Aztán pedig keresnek maguk mellé nőknek tűnő lelketlen testeket, amiktől még férfiabbak lehetnek.
És te pedig itt vagy az érzéseiddel, a világoddal, ami megértésre éhezik.. Nézek rá meredt tekintettel, hogy ennyi?
Ez mind?
És a legtöbbször igen. Igen, ez mind van.

Először arra gondoltam, kezded kiölni belőlem az érzéseket. Kicsit eltöprengtem. Vagy így van, vagy szimplán meguntam a felesleges várakozást.
Kitartó vagyok addig, amíg tudom, hogy annak, amit csinálok, bizony van értelme.
Megrengett bennünk a hitem. Bennünk. Mert még mi vagyunk.
És amíg régebben azon járt az agyam, hogy mennyi minden köt össze minket, most leginkább azt látom, mi választ szét. Tudod miért? Mert már nem nézek olyan gyakran tükörbe.

Akit el lehet vinni, azt elviszik-
Viszont van, aki igenis, tényleg szeretne maradni. Azért nem képes rá, mert feleslegesnek érzi a jelenlétét. Ez az egyik legfájdalmasabb dolog. Nekem.

-Tegyél boldoggá! Ígérd meg, hogy én boldog leszek.
-Ezt nem tudom megígérni. Maximum azt, hogy megpróbálom.
-Próbáld meg most is !
-Nem.
-Miért?
-Mert még nem jöttem haza.

Mint a tegnap reggeli nap.- sugarak nélkül.
Talán majd minden újra szárnyra kap. Talán majd újra melegít, simogat, amit ebben a szent pillanatban nem látni, nem érezni.
De igazából süt ám az! Csak a sok por, szemét, hulladék miatt nem láthatjuk mindig.
Talán csak az a Napocska nem tudja kimutatni. Pedig úgy van az.
Gonosz, seggfej Napocska. Aki eltűnik, amikor sötét lesz.
Még arra kérlek, majd ha sírok, ne csinálj úgy, mintha nem vennéd észre. Ha látod rajtam, hogy valami baj van, kérlek ne csinálj úgy, mintha minden a legjobb módon haladna.
El fog múlni magától is.. Idővel. De veled gyorsabb lenne.
Te mitől félsz?

Én magamtól.

3 kávét érek neked